Szülővé válás

Az utóbbi egy évben már egészen kezdem megszokni, hogy a barátaim és a barátaim barátai és már talán az ő barátaik is, akiket vagy gyermek, vagy tinédzser, vagy fiatal felnőtt koromból ismerek, szépen lassan, mind-mind szülőkké váltak.

Furcsa őket ebben a szerepben látni, hisz az én fejemben ők még mindig pajkos gyerekek, szeleburdi tinédzserek és bulizós fiatal felnőttek.

Nagyon érdekes egyenlőre innen a partvonalról csápolva nézni őket és megélni velük a közös pillanatokat, boldogságukat, kihívásaikat.

Laurát (Laura Kenedli) lassan 15 éve ismerem. Még kimondani is durva!

Nagyon random módon csöppentünk egymás életébe.

A közös szimpátia lényegében két dolgon alapult először.

Mindketten nagyon önfeledt, teliszájas és hangos kacagók vagyunk. Ahogy mi nevetünk, úgy nem nevet senki.

A másik fundamentum pedig egy bizonyos, általam készített zalai recepturával rendelkező könnyed, légies, sajtos-burgonyáspogácsa volt. Eme receptet ezúton is köszönöm egy másik barátnőm, Anita édesanyjának, mert ez a pogácsa teremtőerővel rendelkezik. Ez esetben egy barátságot indított el.

Teltek múltak az évek, én időközben külföldre mentem néhány évre és bár az itthoni barátságaim ebből kifolyólag kevésbé voltak intenzívek, de az igazán jól megalapozott kapcsolataimat, mindig tudtam onnan folytatni, ahol abbahagytuk.

Közben Laura rátalált élete szerelmére “Sányai-ra” is, akivel azóta is jól kiegészítik egymást.

Ez a jól kiegészülés gyakorta torkollott közös mulatságba is. Az egyik ilyen mulatságnak, nevezetesen Laura 3. X-ének pedig nem mást köszönhetek amúgy én is, mintsem az én életem szerelmét, Andrist, aki nem mellékesen Laura gimnáziumi osztálytársa volt.

Micsoda metszéspontok!

Aztán egyszer csak Laura és “Sányai”, Hevesék lettek, kisvártatva pedig igazi család, Rozival kiegészülve, mint szülők.

Rozi csoda érdeklődő, jószívű, nevetős, örökmozgó. Néha még túlzottan is bátor és önálló, ha nem tartanák vissza, lehet holnap elindulna egyedül világot látni. Lesz itt még majd hova kapkodni a fejünk néhány év múlva kedves szülők

Mit is mondhatnék, mini Laura, Sanyival fűszerezve.

Ezúttal tehát a Heves család, Rozi, Laura és Sanyi történetét hoztam el nektek, fogadjátok kérlek szeretettel!

Szép fényeket mindenkinek!