“Kisgyermeket fotózni, móka.
Kisgyermeket fotózni, különleges.
Kisgyermeket fotózni, bizalom.
Kisgyermeket fotózni, sport.
Kisgyermeket fotózni, türelem.
Kisgyermeket fotózni, kihívás.
Kisgyermeket fotózni, odaadás.
Kisgyermeket fotózni, hivatás.
Kisgyermeket fotózni, SZERETET.” (by me)
Jelenát (Jelena Sarkozi) és Viktort (Viktor Sarkozi)nagyon régen 2011-ben ismertem meg egy messzi- messzi különleges világban, távol mindentől és mindenkitől ami megszokott és ismert.
Egy olyan életformát és életvitelt éltek ők is (nálam sokkal hosszabb ideig), ami nem feltétlenül való mindenkinek.
Hajóztunk.
Évekig, sokszor hosszú hónapokig hazatérés nélkül.
Fantasztikus volt.
Jelena és Viktor a Casinoban dolgoztak, én pedig akkoriban bontogattam a szárnyaim, mint fotós.
Rengeteget dolgoztunk, bejártuk a világ sok gyönyörű pontját, olyan helyekre jutottunk el, ahova előtte csak álmodni mertük és olyan dolgokat láttunk amiről még álmodni sem.
Esténként pedig éltük a fiatalok életét, vagy egy lokál bárban, vagy ringó gyöngyszemként egy több ezer utast szállító hajó orrában, a végtelen tengeren, a végtelen sötétségben, ott ahol úgy ragyognak a csillagok, mint sehol.
Hát ilyen körülmények között ismerték ők meg egymást, házasodtak össze Hawaiin és lettünk mi barátok.
Később, mikor eljött az idő, hazatértünk és megkezdtük “földi” életünk, hisz ez egy olyan mese, aminek bár a szív nehezen, de a logika előbb utóbb véget kell, hogy vessen.
Szerencsére egy totális véletlen során, ismét összefutottunk, így távolról ugyan, de ismét egymás életébe csöppentünk.
Most, pedig, hogy kicsit fellélegeztünk a COVID-ból és megszületett Mila nevű második kislányuk, úgy döntöttek, hogy az elsőszülött Tarával együtt ellátogatnak az egyik természetes élőhelyemre.
Tara sportosan tartja szüleit, akik figyelme nem lankadhat egy percre sem. Mila pedig leköti a maradék energiakészletet is, így biztosítva, hogy Jelena és Viktor minden nap emlékezzenek a keményebb hajós munkanapokra is.