KOSZOVÓ – ahogyan nem gondolnád

Az elfeledett újszülött Koszovó kérdése egy sokrétűen összetett, kizárólagos nacionalista ideológiákkal átszőtt, éppen ezért bonyolult problematika. A legjelentősebb szerb nemzetteremtő mítosz földjének immár albán többségű lakossága 2008. február 17-én kikiáltotta függetlenségét, egyfajta kényszerpályát kijelölve a sok évszázados konfliktusnak.

A konfliktus eredője elsősorban etnikai, másodsorban vallási, politikai, földrajzi és még vég nélkül sorolhatnánk az egymásnak feszülő ideológiák aspektusait.

Lassan húsz év telt el és Koszovóban mindent megtesznek azért, hogy az immár független államról az embereknek ne a háború jusson az eszébe. Bár az ittélőkben és az innen elvándorolt koszovóiakban még mindig élénken élnek az emlékek, de az élet most már láthatóan nyugodt mederben folyik.

Gyakran ellentmondásokba ütközünk a modernitás és a hagyományok képviselete terén, ez jól érzékelhető az ország építészete, a lakók szokásai és öltözete kapcsán, azonban teljes mértékben látható a fejlődés és a modernizáció. Az albán feliratok mellett mindig találunk szerbet és sokszor törököt is. Rengeteg a nemzetközi konyhát képviselő étterem, fiatalos szórakozóhely, európai és nagyvilági divatot képviselő üzlet.

A fiatalok divatosak, lazák, mintha csak egy amerikai városból jöttek volna, az idősebbek egyszerűbb, vagy a kultúrára, nemzeti hovatartozásra utaló öltözetet viselnek (pl idős férfiak „queleshe”). Mondhatjuk, hogy egy igazi multikulturális társadalom van kialakulóban, ahol az Amerikai Egyesült Államokkal való jó viszony, a rájuk való hasonlítási vágy, valamint a nagyon fiatal társadalom (átlag életkor: 30év) miatt, mindenki jól beszél angolul is.

Koszovó megközelítése az egykori konfliktusok miatt még mindig nem tanácsos Szerbia felől, de Macedónia és Albánia irányából szinte pillanatok alatt átjuthatunk a határon, vagy Budapestről egyenesen Pristinába is repülhetünk.

Amikor elhatároztam, hogy megnézem magamnak Koszovót, az ismerőseim legtöbbje értetlenül nézett rám. Ott nincs semmi. Lepusztult és miért is mész olyan országba, ahol bajod eshet? –
hangzott el legtöbbször.

Nincs olyan része a világnak, amire ne lennék kíváncsi és a különleges, kevésbé ismert, kevésbé népszerű országok, kultúrák pedig kifejezetten izgatnak. Ez a sok nehézséggel küzdő, fiatal állam igyekszik megállni a helyét Európa peremére szorulva, telis-tele megismerésre érdemes emberekkel, felfedezésre váró
tájakkal és kóstolóért kiáltó finomságokkal.

Ezúttal Európa legfiatalabb államáról, a sztereotípiák okán megbélyegzett, és az idegenforgalmi desztinációk között méltatlanul háttérbe szorult Koszovóról, készült
képeimet láthatják ebben az albumban a kedves érdeklődők.

A koszovói tájakat, embereket ábrázoló fényképek kiváló lehetőséget teremtenek arra, hogy további ismereteket szerezzünk erről a nem túl népszerű, nem túl ismert, de annál
érdekesebb és szebb régióról.

Az általam összeállított anyag célja tehát, az országban rejlő kettősségek egymás mellett élésének bemutatása, a prekoncepciók, sztereotípiák levedlésének támogatása, valamint a kíváncsiság, nyitottság érzeteinek felkeltése egy valóban varázslatos és kultúrájában még hagyományőrző országnak.