Kalandos távozás egy temetési szertartásról

Egy gyors, váratlan és végül nem az elvárásoknak megfelelőképpen alakuló kalandba sikerült csöppennünk, szintén a Hamer törzs területén.

Közvetlen a bikaugrás másnapjára meghívásunk volt az ünnepségre és az úgynevezett Evangadi tánc eseményére.

Sajnos időközben kiderült, hogy a korábban bikaugró fiú nagynénje az éjszaka folyamán elhunyt, így az ugrásos-táncos ünnepség, hirtelen temetési szertartási ünnepséggé alakult.

Helyi vezetőnk úgy tájékoztatott, hogy erre is ugyanúgy várnak minket amennyiben természetesen hozzájárulunk anyagiakban a falu életéhez és az ünnepséghez.

Annak rendje és módja szerint megérkeztünk a helyszínre, abban a hitben, hogy minden rendben, és a támogatási díj fejében nem vagyunk nem kívánatos személyek.

A temetési szertartás során a halott egy kunyhóban volt, mely előtt énekeltek, táncoltak, és néha elsütöttek egy puskát.
A többiek mindeközben állatokat sütöttek, iszogattak, beszélgetnek egymással
Az idősek nyúzték a kecskéket.

Hamar rájöttünk azonban, hogy nem vagyunk mégsem kívánatos vendégek.
Kis idő múltán és a kamerám látva az asszonyok elkezdtek kiabálni, a gyerekek kövekkel dobálózni, a férfiak egy része pedig fenyegetően hadozni kézzel, késsel.

Ezen a ponton realizáltuk, hogy valószínüleg a falunak adott adomány nem feltétlenül egyformán és igazságosan vol elosztva a klánok, vezetők között, és hogy ez az a pont, amikor valószínüleg fel kell hagyni a fotós tervekkel, átszellemüléssel és a kultúra mélyebb megismerésével és ideje felhúzni a nyúlcipőt.

Ettől függetlenül 1-2 képet sikerült megörökíteni a csoportosulásról, etióp BBQ-ról, kecskenyúzásról és a sok között még egy kedves arcú 3 gyermekes édesanyát is sikerült lencsevégre kapni a törzsből, akiknek a mosolyt némi édességgel háláltuk meg.

Egy biztos, ezt az eseményt is felvettem az életre szóló emlékeim közé!