Különleges tradíciónak lehettünk tanúi, amikor ellátogatunk az Etiópia déli részén lévő El Sod (amhara nyelven Chew Bet) maar-vulkán kráteréhez.
A kráterperemről megpillanthatjuk a 340 méter mélyen lévő kráter tavat, amelyből a sót a helyi borana törzs tagjai bányásszák már hagyományos módon évtizedek óta.
Egy szűk, meredek ösvény vezet a tóhoz, ezen az úton közlekednek a szamarak is, amelyek a 2×25 kg-os zsákokban hozzák fel a kibányászott sót. Lenn a kráter aljában meztelen, vagy alsónadrágban lévő férfiak merülnek el a vízben, csak műanyag
vödröket visznek magukkal, amelybe a tó fenekéről felkapart, fekete, iszapszerű állagú sót teszik. Olykor nagy botokkal lazítják fel a tó fenekén lévő üledéket. A tömény sós víz ellen orrukat, fülüket műanyag zacskóba tett földdel bedugaszolva próbálják megvédeni.
A víz olyan agresszív, hogy a ruhát, cipőt is szétmarja, ezért merülnek szinte ruhátlanul a bányászok. A bőrüket sebesre marja a víz és állandó viszketés kínozza őket.
A szemüket sem kíméli, sokan szenvednek már viszonylag fiatalon a vakságtól. Többen napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, párban, hogy segítsenek egymásnak, ha valamelyikkel baj történne.
A borana törzs tagjai nap mint nap az egészségüket kockáztatják, hogy pénzt szerezzenek a megélhetésükért, és a gyerekeik iskoláztatásához. A fizetség nem túl nagy, egy rakományért pár birr (etióp pénz). Sajnos ma már gyerekek is csatlakoznak az egészségüket megrontó munkához, hogy nagyobb bevételhez jussanak a családok.
A törzs tagjai hallani sem akarnak a gépesített munkáról, hiszen akkor sokaknak nem lenne munkája és ezáltal megélhetése sem.
A képen szereplő úriembernek szemcseppet, krémet és sebtapaszt ajándékoztunk a képekért cserébe, aminek mérhetetlenül örült.
TOP 10 Borana tribe
- zsiradékot is tesznek nejlonba és az orrukba
- ruhát csavarnak a lábuk, karjuk köré, hogy védje azt
- fülüket vazelinnel töltik ki néha
- vazelin+plasztik a sebre, hogy ne marja a só
- akik reumában szenvednek, vagy túl öregek, azok a zsákokba pakolnak
- 10-75 éves is dolgozik
- a sót a kráter tetején a faluban só raktárakban tárolják, a raktárak nyitottak a szél befúj, és szárítja a sót, a kiszáradás után elveszti a fekete színét és szürke lesz
- vagy állatoknak vagy emberi fogyasztásra kerül, a tisztaságtól függően
- 3 féle só: száraz évszakban fehér és kristályos, esős évszakban fekete színű
- sok sókupacot láttunk a kráterben letakarva a gyerekek elől, és az eső elől is