A mókázatos és manírok nélküli Bogdánkák
Réka és Tibi, már a gimi óta ismerik egymást, lassan 18 éve élnek boldog szerelemben.
Szinte hihetetlen, még kimondani is, nemhogy végiggondolni, hogy ez a két sikeres és szép fiatal, már milyen régóta segíti egymást az ÉLET nevű hosszú úton.
Már régóta ismerem őket, fotóztam is Lucát, mikor nagyon pici volt, aztán azt vártuk, hogy elkezdjen járni, majd azt, hogy ne legyen csúcson a COVID, majd azt, hogy ráérjenek, de most végre sikerült és itt vannak újra:)
Luca eleven, mint egy kisegér. Rohangászik fel, s alá, nevet, nyelvet nyújtogat, huncutkodik és igenis megköveteli az őt megillető figyelmet. Nem lehet őt csak úgy kihagyni az ölelésekből, puszikból és a mókából!
Hogy egy kis személyes infót megosszak magamról is, mindig kacérkodtam egy tetoválás gondolatával.
Csak sosem tudtam, hogy mit is tetováljak magamra, ami igazán reprezentálna mindent amit szeretek, mindent aki vagyok.
A fotósok körében oly annyira kedvelt különféle fényképezőgép tetoválások sem izgattak fel túlzottan, de hát sosem lehet tudni, hátha egyszer rajzol valaki egy olyat, amire végül azt mondom, hogy WÁÚÚÚÚ…
Szóval, a Tibi karján lévő absztrakt festőművészeti gyönyör, ami nem mellékesen őt magát ábrázolja, azt Luca művésznő rajzolta személyesen.
IMÁÁÁÁÁÁDOM az ötletet, hogy Tibi, kislánya első rajzát róla, varratta a karjára. Hát ennél zseniálisabbat nem láttam még sose, nem mellékesen, nem is néz ki rosszul ezzel a vékony vonal vezetésű újhullámos tetoválási módszerrel.
Rékusék, elhozták a nagypapát, Réka apukáját. A papa, aki az elején még csak ismerkedett a helyzettel és az eredeti tervek szerint csak 1db képen szerepelt volna, végül nagyon feloldódott és teljesen belejött a témába.
Amúgy is, mindenki tudja, nálam nincs olyan, hogy csak egy képen szerepelés :):):):)
Fogadjátok szeretettel eme újabb kedves kiscsalád karácsonyi történetét.