Most egy kicsit elkanyarodok a fotózás témakörétől, illetve pontosabban egy olyan témát fogok feszegetni, amit amúgy két személy és az ő irántuk érzett tisztelet (na jó egy picit még a fotózás is) hívott életre.
Egyrészt egy nagyon kedves fiatal édesanyát és a családját fotóztam nemrégiben, aki szintén a rák elleni küzdelem közepénél tart és igazán inspiráló, ahogyan megéli, tartja magát és igyekszik teljesíteni nap, mint nap a családi és társadalmi szerepeiben.
Másrészt április 16. lesz édesanyám elvesztésének 3. évfordulója.
Szinte el sem hiszem hogy telik az idő. Mintha csak tegnap rogyott volna össze a karjaink között az az erős asszony, akit már gyakorlatilag egyszer gyógyultnak hittünk.
Egyébként elkezdtem őt fotózni természetesen a beleegyezésével, a betegsége különböző mérföldköveinél, amit egyébként méltósággal és mosolyogva viselt, de egy idő után abbahagytam.
Ennek több oka is volt.
Amellett, hogy sok intézményben ezt nem különösebben kedvelték, mégha senki mást és semmi mást nem is zavartam az üggyel, valamint a kezelések egy része teljesen összeegyeztethetetlen volt az akkori munkámmal, de legfőképpen, mert inkább megélni szerettem volna vele az időt, és nagyon nehéz volt visszanézni, újraélni az eseményeket a képek által.
Kicsit rá is emlékezve tartom fontosnak, hogy beszéljünk az alábbiakról.
Immár több évtizede kutatják korunk egyik legveszedelmesebb betegsége, a rák ellenszerét. Dacára a földrészeket átfogó és dollármilliókat elemésztő nemzetközi kutatásoknak, az erőfeszítések még mindig nem jártak teljes sikerrel.
A rák ma már több, mint egy betegség: társadalmi ügy. Politikusok, orvosok, tudósok, betegek vállvetve harcolnak a betegség mielőbbi megállításáért.
Míg korábban a rák elleni küzdelem elsősorban a daganat elpusztítását célozta, ma már az immunonkológia alapja szervezetünk védekezőképességének növelése, életmódunk pozitív irányba terelése, annak érdekében, hogy a véleményem szerint alapjaiban bennünk rejlő rossz sejtek ne tudjanak elburjánzani egy esetleges egészségromlás, vagy lelki sokk, stressz stb. hatására.
Ugyanis hiszem, hogy a betegségek alapvetően lelki eredetűek, de az életmódunkkal, hozzáállásunkkal javíthatunk az állapotunkon, esetleg végbemehet egy teljes öngyógyító folyamat is.
Magyarországon évente egy nagyobb város lakosságának megfelelő, közel 50 ezer rákos megbetegedést diagnosztizálnak, miközben csaknem 31 ezer beteg veszíti életét valamely daganattípus miatt. A hazai adatok sajnos kiugróan magasak az európai átlagot tekintve, negatív listavezetők vagyunk az emlő, tüdő, vastag- és végbélrák esetében. Belegondolni a szörnyű, hogy itt nálunk Európában minden kilencedik másodpercben elhangzik a rettegett kórkép: a rák.
A daganatos megbetegedések számával kapcsolatban sajnos nem kecsegtet semmi jóval az egészségügy, az előttünk álló 10-15 évben az előrejelzések szerint arra számíthatunk, hogy megduplázódhat a rákos megbetegedések száma, 2050-re már több mint 35 millió új rákos megbetegedés következik be, ami 77 százalékos növekedés ahhoz képest, hogy 2022-ben még „csak” 20 millió esetet jeleztek előre. Ez igazi aggodalomra ad okot.
Hogy miért van ez és hogyan tudunk tenni ellene?
A globális szinten megszaporodó rákos megbetegedések a népesség életmódját, öregedését, a népességszám növekedését, valamint az emberek azon kockázati tényezőknek való kitettségében bekövetkezett változásokat tükrözik, amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődéshez kapcsolódnak – derül ki WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynökségének (IARC) jelentéséből. A dohányzás, az alkohol és az elhízás kulcsfontosságú tényezők a rákos megbetegedések növekvő előfordulásának hátterében, és a levegőszennyezés továbbra is az egyik legfontosabb környezeti kockázati tényező.
Hiszem, hogy a betegség elleni harc legjobb módszere a megelőzés:
1.:Rendszeres szűrőprogramokon való részvétel. Nem szabad kihagyni sem az évenkénti nőgyógyászati szűréseket, sem pedig egy időszakonkénti UH-os vizsgálatot, főként 35 év felett és kifejezetten, ha a családban volt kór előzmény.
2.:Az immunrendszer felkészítése, szervezetünk alapvető védelmének biztosítása egészséges életmóddal – Ennek három alappillére tapasztalataim szerint a megfelelő táplálkozás és vitamin bevitel, a mozgás és a lelki/mentális jóllét. Ezekről részletesebben, majd egy másik bejegyzésben írok, mert sokkal bővebb téma.
3.:Rendszeres önvizsgálat Nap, mint nap küzdök az „énpercekért”, mégis azt gondolom, önmagunkra muszáj időt szánni, és a családi érintettségem okán nyíltan és őszintén ki merem mondani: nem szabad szégyellni, átsiklani felette, inkább beszélni kell a daganatos megbetegedések okairól, s a nőket és családjaikat érintő hatásáról. Fontosnak tartom, hogy merjünk szembenézni azzal, hogy ez a betegség bármelyikünket érintheti, vagy akár valamelyik szerettünket a közvetlen környezetünkből. Ehhez segít nektek az alábbi linken található videó is: https://www.youtube.com/watch?v=OjkKwbo0JG0
+1:SZERETET és POZITIVITÁS Összességében azt gondolom, hogy a sikeres küzdelem receptjéhez az is hozzátartozik, hogy igyekezzünk kiegyensúlyozott és boldog életet élni. Tudom ezt könnyű mondani, én is minden nap küzdök és dolgozom a saját és a család egészségéért, harmóniájáért. Fontos, hogy körbevegyük magunkat a szeretteinkkel és barátokkal, akik támogató, pozitív töltetű, vidám emberek, valamint olyan feladatokkal, eseményekkel, amik pozitívan hatnak a lelkületünkre, életminőségünkre. Minél több olyan dolgot kell csinálnunk a hétköznapokban, ami boldoggá tesz minket és mindig kell, hogy hasznosnak érezhessük magunk, hogy legyen egy (vagy több is) CÉL, amiért érdemes élni.
Vigyázzatok magatokra, ne felejtkezzetek meg az öngondoskodás fontosságáról és figyeljetek oda szeretteitek egészségügyi állapotára is!